A Jógáról és a Hatha Jógáról - szubjektíven...

A Jóga egy szellemi út. 

Egy belső út. 

Zseniális Mesterek, Bölcsek és Megvilágosodott Tanítók felismerték azt, hogy az embereknek milyen problémákkal kell szembenézniük azon az úton, ami a felemelkedésükkel együtt jár. Ezért megalkották a jóga rendszerét, amely nem más, mint egy "útmutató", egy "térkép", amit ha követünk, az kivezet abból a „dobozból”, amibe a Lélek bebörtönöződött. Számomra a jóga szó szerint ezt jelenti: egy út, amely kivezet a lehatárolt, körülzárt, sötét dobozból (yoga: the way out of he box). Szubjektíven nézve a dolgokat legalábbis így fogalmazható meg. 

Az igazság az, hogy Mindenki "jógázik", aki szívből él. 

Akinek van hívatása valamire, amit szívből és örömmel csinál. 

Aki követi a Lelkének sugallatait. Mert akkor és csakis akkor lehet Önmaga, az aki valóban ő (SAT). Mert akkor képes a tudata az Univerzummal együtt rezonálni (CHIT). 

És akkor tud mérhetetlenül boldog lenni, mert kifogyhatatlanul boldogítja az, ami a szívéből árad ki (ANANDA).

(Ez szinte minden nyelveben benne is van. Lelkesen csinálunk valamit, vagyis Lélekből: In spiro - inspirálva lenni...)  

Valójában a jóga nem más, mint a Szellem/Lélek tökéletes megnyilvánulása, rajtunk keresztül. 
  
A jóga célja, hogy a Sat, Chit, Ananda állapotban legyünk...

......de hol vagyunk mi ehhez képest? 

A kérdés az, ha a lélek eredendően szabad, akkor miért nem vagyunk szabadok itt és most?…. meg kell nézni, hogy mi az, ami visszatart minket ettől az állapottól...
Hogyan is tudnánk szárnyalni, akikor reggel nyolc órakor már a munkahelyünkön ülünk kényszerből és kötelességből, miközben a lelkünk mást akarna, máshol lenne, amikor az egész életünket az tölti ki, hogy pénzt keressünk és a végeláthatatlan hiteleket törlesszük azért, hogy élni tudhassunk. Valljuk be ez teljesen abnormális! Én nem hiszem, hogy ennyi lenne csak az élet értelme. Ezért felesleges lenne elpocsékolni egy életet, ezért "kár" leszületni...

A Hatha jóga a Nagy Jóga rendszeren belül csak egy kis szelet, amely elsősorban a durva és a finom fizikai testtel foglalkozik (finom test=energia test). 

Mivel egy anyagi világban élünk, egy anyagi testben, nem feledkezhetünk meg annak karbantartásáról sem, hiába járunk egy szellemi utat. Nagyon sok „spirituális ember” esik abba a hibába, hogy ők már „annyira szellemiek”, hogy számukra már nem fontos a test. 
Ez olyan, mintha egy felhőkarcolót alapozás és az első pár emelet nélkül akarnánk megépíteni. Ez egyszerűen lehetetlen!
Én abban hiszek, amit az ősi tanítások mondanak: A test a lélek háza, ezért tartsuk azt tisztán. 
Minden mindennel összefüggésben van. A test a lélek és a tudat vica versa hat egymásra. Ha a test beteg és szennyezett az kihat az elmére és az érzelmi életünkre is.  

Meg kell érteni, hogy ha magasabb tudatszintet akarunk elérni az csak tiszta, erős és energia (prána) dús testtel és szervezettel lehetséges. 
Na, de ne is szaladjunk el ilyen távlatokba. Maradjunk csak „egyszerűen” az egész-ségnél.  

Tehát a Hatha jóga rendszere azért alakult ki, hogy a test energiahálózatát egyensúlyban tartsa, harmonizálja Nap (Ha) és Hold (Tha) aspektusait. megerősítse és szó szerint fitté tegye a testet, valamint a tisztító eljárásai révén, hogy megtisztítsa a szervezetet a méreganyagoktól. Végeredményben, hogy a testet felkészítse egy magasabb tudatszinttel együtt járó többletenergia „elviselésére”. 

A Hatha jóga „szent könyve”, a Hatha Jóga Pradipika, azt tanítja, hogy  a Hatha jóga „csak” egy előkészítés az Elme jógájához. Vagyis a tudat kontroll alá helyezése előtt először a testet kell tudatos kontroll alá helyezni. („all Hatha yoga practices serve only for the attainment of Raja yoga”).

A Hatha jóga egy szellemi háttérrel rendelkező mozgáskultúra, mint a Tai chi, vagy bármelyik keleti mozgásművészet. Ezek a gyakorlatok nem csak a fizikai testre hatnak, hanem test energia rendszerére is (igazából a kettő nem is választható el egymástól). 

Az utóbbi évtizedben megjelentek a modern jógairányzatok legmodernebb irányzatai, ami már inkább a Fittness-hez áll közelebb.  
Én nem látok ebben semmi rosszat, sőt! Teljesen más típusú emberek élnek ma, mint a Hatha jóga őskorában. A mai emberek más életet élnek, más az életvitelük, máshogyan táplálkoznak; arról nem is beszélve, hogy megítélésem szerint soha eddig ennyi beteg embert nem hordott a hátán a Föld. Vagyis inkább örülni kell ennek a mai "Fittness jóga" őrületnek, mintsem elítélni, vagy megszólni, - mondván, hogy ennek már nincs köze a jógához. 
És ha valóban nincs is köze hozzá, mert valaki pusztán csak a mozgás művészete miatt, vagy csak a puszta test edzés miatt  kezd el Hatha jóga órákra járni, vagy csak kikapcsolódni akar stb. akkor mi történik? 
Legalább mozog, talán egészségesebb lesz, erősebb lesz, nő a test tudatossága, nő az egészségéért vállalt felelőssége, megváltozik a táplálkozása és talán lassan az egész élete is... vagyis mégis csak történik valami? 
Talán lassan tudatosabb lesz?  
Talán lassan felébred? 
Lehet, hogy mégis van köze a jógához?

Természetesen a Hatha jógának azért van egy hihetetlen mély szintje. Ezeket a"hétköznapi" vagy "drop in" órákon (egy-egy alkalommal járók, rendszertelenül járók órája) nem is tanítják.  
Mert lehetetlen. 
Ehhez tényleg állhatatos, elkötelezett és tudatos jóga gyakorlás kell. Igazából ez már nem is nagyon tanítható, (talán csak a módszerek), mert ez már a megtapasztalás világa...

Ezek azok a szintek és gyakorlatok, amikről a jógik beszéltek, és tanítottak titokban, de csak a beavatottak részére. 
Ezek főleg "energia-manipuláló" gyakorlatok, elsősorban Mudrák, Bhandák, Mantrák, valamint egyéb légző és vizualizációs gyakorlatok alkalmazása.  

Valójában az „igazi” jóga ott veszi kezdetét, ahol a Hatha jóga befejeződik. 

A belső utazás itt kezdődik. 

A kemény munka csak ez után jön. 

Olyan ez, mint amikor egy szobrász egy hatalmas kőtömböt kezd el vésni. Ő már látja a lelki szemeiben, hogy abban a kőtömbben mi lakozik, vagyis, hogy mit fog kifaragni. De addig, amíg az a csodálatos műalkotás megszületik, az kemény izzadságos munka. 

Hasonló módon – szó szerint- baltával kell szétvernünk a saját kőtömbünket, a sok megkövesedett ideákat, koncepciókat, kondíciókat és a régi lejárt agyi-szoftverjeinket ahhoz, hogy megszabaduljunk mindattól, amik NEM vagyunk, és végre napvilágra kerüljön az a csodálatos lény, aki eddig a kőtömbben szunnyadt. 

Éppen ezekben a percekben, miközben az előző sorokat írtam, akadt meg a szemem az alábbi idézeten Csernus Imrétől, ami igen csak elképesztett, egyrészt az időzítés miatt, hogy dolgok mindig mindenkor a legjobb pillanatban érkeznek (vagyis, ha valamire nagyon fókuszálunk és valamivel nagy erőkkel foglalkozunk, akkor oda vonzzuk az ahhoz tartozó dolgokat), másrészt, hogy egy pszichológus is ugyanazt fogalmazza meg, ami a jóga lényege. 
Íme az idézet:
"Mindannyian boldogok szeretnénk lenni, és a változás ezzel jár. Amíg a rút kiskacsából hattyú lesz, addig nagyon sok mindenen átmegy a kiskacsa. Sajnos ez fájdalommal jár. Amikor azt hiszi, hogy ő soha nem fog repülni, majd elkezdi bontogatni a szárnyát, majd a sok munka következtében kiderül, hogy képes erre, az mind-mind-mind sok energiával és fájdalommal jár. Csak így lehet azonban, másként nem. Ha nem tanul meg repülni, a róka felzabálja." 

Hát igen, ha ezt lefordítom a jóga nyelvére, akkor ha nem kezdjük el a saját elménk és saját magunk transzformációját, akkor örökre az elménk fogságában maradunk..sokan kérdezhetitek, hogy mi a baj az elmével.. hát az, hogy az ő "hibás szoftverjei" miatt találjuk magunkat újra és újra ugyanazokban a szituációkban és élethelyzetekben... 

Sokan nem tudják, hogy a jóga valójában az Elme/Tudat jógája. 
Patanjali is ezzel kezdi a Jóga Szútráit: "Jóga a csapongó elme elcsendesítése". "Yogah chitta vrtti nirodhah" (szanszkrit nyelven).
(A légzés ezért nagyon fontos.
Nem csak ezért mert sok oxigént viszünk be a szervezetbe, hanem azért, mert ha a légzés nyugodt és kiegyensúlyozott, akkor az elme is azzá válik).  

A jógával kapcsolatban ez érdekel a legjobban. 
Sokszor csak figyelek.
Figyelem az elmém működését. 
És másokét - ez sokkal könnyebb :-)...
...és próbálom rajtakapni, amikor megint "át akar ejteni".  Ezek a megfigyelések rendkívül izgalmasak - feltéve, ha nem a sajátomról van szó...mert az inkább lesújtó, bár rendkívül tanulságos!

Egy szó, mint száz ez a jóga célja: a tudat magasabbra emelése...

Na, de kanyarodjunk vissza ahhoz, amit elkezdtem... 

Az indiai jóga tradícióban egy tanítvány lelki fejlődését a Guru kísérte figyelemmel. 

A Guru az a személy, aki (szó szerint fordítva) eloszlatja a sötétséget. Vagyis egy olyan magasabb tudatossággal rendelkező személy, aki képes meglátni és rávilágítani az elménk sötét oldalaira. Szerencsés az, aki életében találkozik ilyen személlyel, hiszen ha nem esik fény a sötét oldalunkra addig nem is tudjuk, hogy az sötét, vagy hogy ott baj lenne. Ez az igazi probléma, hogy nem is tudjuk, hogy az Ego által működtetett elme egy abnormálisan működő szoftver. 

Ennek a szoftvernek az újra írása a legnehezebb. Higgyétek el, tudom miről beszélek. Kínkeserves munka. 

DE, ahogy a Bhagavad Gita mondja: „Ezen az úton egyetlen lépés sem vész el”. Mindenki ott kezdi, ahol a pillanatnyi tudatállapota van. 
Én is! 

Mit várunk egy sötét korszak legsötétebb évtizedeiben? 
Ne hasonlítsuk a mai kort a magasabb tudatossággal bíró előző civilizációkhoz….

Hagyományos tanítás Indiában, a Guru Kula rendszer, ahol a Tanítvány a Mester "méhében" fejlődik.  

Szerencsésnek mondhatom magam, mert úgy érzem, hogy a jóga tanulmányaimat „alulról”, nagyon biztos, kőkemény alapokra helyezve kezdtem el felépíteni. Az indiai kultúra részesévé válni, egy ashramban élni és egy több ezer évre visszanyúló  tanítványi lánc „méhében” (Guru Kula) fejlődni; a jógik, szentek, misztikusok varázslatos városában élni a Gangesz partján egy életre belém égette a jóga szellemiségét. Úgy érzem - az ősi tanításokat mindig szem előtt tartva – hogy erre az erős alapra bátran építkezhetek, és a modern jógairányzatok is biztosan állnak ezen az talapzaton. 

Évek alatt a hagyományos ászana gyakorlás "evolúciójaként" észrevettem, hogy kezdek átfolyni egyik ászanából a másikba, megszakítás nélkül. Aztán rájöttem, hogy erre már mások is rájöttek, és hogy ezt Vinyasa Flow-nak, vagy Flow jógának hívják, és az egyik legnépszerűbb irányzat ma a nyugati világban, ami hozzám is közel áll.  

A Flow egy szabad áramlás, a légzés ás a mozgás harmonikus szinkronizálásával. Ha ebbe belemerülök, feloldódok az áramlásban. 
Egy meditáció. 

Számomra a Flow jóga egy mozgásművészet és olyan, mintha a Hatha jóga női (Shakti) aspektusa lenne. Lágyabb, kifinomultabb, szabadabb  és a „táncos”, hullámzó, áramló mivolta miatt nőiesebb. Ennek párja - számomra -  az Ashtanga jóga (amit szintén nagyon szeretek), de az katonásabb, keményebb, szabályosabb, vagyis olyan, mintha az a Hatha jóga férfi (Shiva) aspektusa volna. (Persze ez nem "hivatalos" megállapítás, csak az én szubjektív impresszióm).

Shiva és Shakti 

A Flow irányzattal (az Anusara és Power jógával együtt) 2010-ben találkoztam Boulder, Coloradoban. Ezekre a modern jóga irányzatokra nagyon magas szintű profizmus jellemző. Egyrészt a tanárok nagyon profik, másrészt az ezen irányzatok mögötti, a mozgással, anatómiával stb. kapcsolatos  tanulmányok magas színvonalúak. Ez viszont Indiában nincs (vagy legalábbis máshogyan) - kivéve az Iyengár vonalat. Egyébként is Indiában a jóga elsősorban szellemi utat jelent és nem a test "csűrés-csavarását". Nagyon kevesen (Hatha) jógáznak a lakosság körében. Úgy gondolom, hogy itt is érdemes lenne az ősi indiai jógát és a nyugat továbbfejlesztett és profi szintre emelt Hatha jógáját ötvözni. 
Minden fejlődik, mindennek van evolúciója, a Hatha jóga miért lenne ez alól kivétel?